18/06/2026
"Aki két napig egy üres házban sírt segítségért, ma már a család legnagyobb szeretetgombóca."
Ő itt Mütyür cica. (Tudom, nem a legötletesebb név, de olyan picurka volt, és kamaszkorom óta nem volt semmilyen háziállatom.)
Két napig hallottuk, hogy a szomszédos üres házból hol csendesen, hol kétségbeesetten sír egy kiscica. Felhívtuk a tulajdonost, hogy mi lehet a helyzet. Lejött, majd egyszerűen átadta nekünk a kerítésen keresztül. Így lett meg a harmadik cicánk, és egyben a második mentett kis jövevényünk.
Hiába fogadtuk be, eleinte nagyon nyávogós és sírós volt, a szemei is gyakran könnyeztek.
A nyarat és az őszt viszont remekül átvészelték, a fiúk szépen összeszoktak. A két kisebb szinte egyszerre érkezett hozzánk, így rögtön lett játszópajtásuk.
Aztán jött az első tél. Tavaly szerencsére rendesen esett hó is. Először csak furcsán nézegették, hogy vajon mi lehet ez a fehér valami. Ráléptek, elsüllyedtek benne, majd végül hatalmas kergetőzésekbe kezdtek. Készítettünk nekik egy mini labirintust az udvaron, amit egyszerűen imádtak. Az első hóban még egy óvatos „hófürdőt” is kaptak.
Ahogy nőtt, Mütyür lett a leghálásabb és a legszeretetéhesebb cicánk. Amint meglát, úgy dorombol, mint egy kis motor. Ilyenkor kapja a „Raptor” becenevet. Jön, hízeleg, dörgölőzik, ráfekszik a lábfejemre. Imádja a simogatást, a dögönyözést, és különösen szereti, ha jól megvakargatják vagy megpaskolják a hátsó felét, a farka tövénél.
Mostanra nagykorúvá érett, így Mütyür lesz a fekete cicás termékeink modellje. Már persze akkor, ha éppen hagyja magát fényképezni, mert amint meglát, inkább odajön bújni.
Fogadjátok szeretettel!
..és igen, beleegyezett a modellkedésbe. Dalolva, vagyis inkább Raptorosan nyávogva indul el a hírnév felé. 🖤🐈⬛
