05/02/2026
Apró kis lázadásaim
Sokszor kérdezik tőlem, hogy jött az ékszerkészítés az életembe. Nem állítom, hogy az alábbi eset hozzájárult, de ki tudja…
A 80-as évek elején, még semmi nem látszott abból, hogy valaha is váltás lesz ebben az országban, én már elég korán minden módon lázadtam az akkori „rend” ellen.
A gimnáziumi történelem tanárunk igazi hithű kommunista volt, kinyilatkozta, hogy „ez egy kommunista szellemű iskola”, ami azt az elvárást hordozta magában, hogy olvadj be a tömegbe, ne egyénieskedj, ne tűnj ki semmivel. Egyen kék nylon iskolaköpenyben jártunk, se smink, se körömlakk, se ékszer. A füzeteket kék papírral kellett befedni, piros vignettán a névvel. Volt egy Világnézet nevezetű tantárgyunk, amelyben a történelmi és dialektikus materializmusról tanultunk (bármit jelentsen is, mert soha nem sikerült megértenem), no meg a rothadó kapitalizmusról. Ekkor került valahogy hozzánk az NSZK-ból egy OTTO vagy QUELLE katalógus, amit tátott szájjal lapoztam át, újra és újra. A közepén két dupla oldal tele volt ékszerekkel, arany-, ezüst-, gyöngyékszerek és órák pompáztak sötétkék bársony háttéren. Több ékszer volt azon a pár oldalon, mint az Óra- és Ékszer boltban összesen. Kioperáltam a katalógusból a középső lapokat és befedtem vele a történelem és világnézet füzetemet, minden órán kitettem a pad közepére, és úgy éreztem, hogy roppant bátor vagyok. Így lázadtam, az volt a célom, hogy a tanárnő minden órán egyenesen egy nyugati katalógusból lássa a rothadó kapitalizmus jelképeit. Ő sosem mutatta, hogy észrevette volna a csodás füzetborítómat, én viszont két évig minden töri és világnézet órán bámultam az ékszereket…ki tudja, talán azóta lappang bennem az inspiráció.😊