A 2005 óta Jermakov Katalin vezetése alatt működő Mana Ékszerstúdió - melyet 5 ötvösművész alapított 2003-ban - fő célja a kezdetektől fogva, hogy láthatóvá és elérhetővé tegye a kortárs ékszerészet legújabb törekvéseit. Ezen célhoz csatlakozva a stúdióban rendszeresen indulnak ékszer kurzusok, nemzetközi workshopok, egy egy design téma vagy különleges technológia köré szerveződve. A képzés 3 szi
nten folyik, alapozó technikai kurzusok, alapvető tervezési elveket bemutató design kurzusok illetve kollégák számára szervezett nemzetközi workshopok, mesterkurzusok. A helyszín, a szentendrei belvárosban található nyitott műhely méltó környezetet teremt az itt folyó munkának, az itt megrendezésre kerülő kamarakiállításoknak. Jermakov Katalin születetett 1969-ben Budapesten.
1988-92: Magyar Iparművészeti Főiskola, fémműves-fémipari formatervező szak;
1992-94: mesterképző, mesterei: Péter Vladimir és Bánfalvi András.
1991: Rubik Alapítvány ösztöndíja, Iparművészeti Főiskola, Lahti (FIN);
1993: Lóránth László Alapítvány díja;
1994-97: Kozma Lajos-ösztöndíj;
1996: Szt. Eligiusz-díj, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége;
1997: MM díja;
1999: Fiatal Iparművészek Stúdiója-ösztöndíj.
1994-től a Fiatal Iparművészek Stúdiója vezetőségi tagja, 1997-től a Stúdió alelnöke. 1995-től az ötvös szakosztály választmányi tagja. 1997-2000 között, majd
2021-től ismét a Nemzeti Kulturális Alapprogram Iparművészet Kollégiumának tagja.
1994 óta tanít a Budai Rajziskolában, 1997-2010-ig szakvezető tanár.
2004-2007 MOME tanársegéd
2017-től a Budapesti Metropolitan Egyetem tanára,
2019-től Budapesti Metropolitan Egyetem ékszer specializációjának vezetője
Motívumrendszereiben a legősibb elemeket alkalmazza. Ékszer-sorozatai egy-egy adott témára épülnek, pl.: a XVI. századi ikergyűrűk típusára, mely egymásba fűzött formából áll, amely viselet közben egésznek látszik. E hagyományos ékszertípus hatására olyan ikergyűrűket, ill. gyűrű-párokat készít, melyek valamilyen módon - közvetlenül vagy színben, formában, díszítésben - egymáshoz kapcsolódnak, jelezve ezzel viselőik összetartozását is. Az ezüst mellett gyakran alkalmaz ébenfát, egyéb nemesfákat és csontot, melyeknek egymásra helyezett rétegei, az ezekből kialakuló mintázatok, valamint különleges formáik alkotják az ékszerek díszítését. Nagyobb méretekben az épített környezetet kiegészítő tárgyak tervezésével is foglalkozik.